„Ne ítélj, hogy ne ítéltess…

Ezt soha ne felejtsétek el, mert soha nem tudhatjátok, hogy akit megítéltek, az milyen szerepet tölt be Isten tenyerén.” (Szent Máté, 7. fejezet)
 

Olvashatók ezek a sorok a Bibliában. De miért is ítélkezik akkor az ember ilyen előszeretettel? Mi késztet igen sokakat arra, hogy úton útfélen másokkal foglalkozzanak, ahelyett, hogy a saját portájukat tisztogatnák? Miért esik sok embernek nehezére az, hogy az utcán közlekedve ne túlsúlyos, vagy beteg embereken köszörüljék a nyelvüket, vagy éppenséggel a legújabb „barátjukat” tárgyalják ki munkába menet­­? Miért érzi úgy minden második ember, hogy ő mindent jobban tud? S miért olyan nehéz a feltétel nélküli elfogadás, szeretet?

A pszichológiai megközelítés szerint az ítélkezésnek funkciója van. Jó érzést generál művelőjében az által, hogy csökkenti a figyelmét a saját életében felmerülő negatív hatásokról. A pszichológia projekciónak nevezi ezt a jelenséget, ami egy elhárító mechanizmus és a pszichés egyensúly fenntartásában játszik szerepet. Az elhárító, vagy védekezési folyamatok tudattalan lelki működések. Meggátolják az egyént abban, hogy a személyüket negatívan érintő felismeréseket tegyenek meg.

„A projekció kivetítés. A pszichoanalízis terminológiájában arra vonatkozik, hogy saját elfogadhatatlan tudattartalmainkat „átruházzuk” valaki másra.” (Mindennapi Pszichológia Magazin)

Tehát a projekciónál másokra vetíti az egyén mindazt, amit magában nem képes elfogadni és ez által csökkenti a belső nyomást. Ez természetesen csak időhúzás arra, hogy ne kelljen szembenézni a problémákkal. Lehet, hogy némileg mentesül a bűntudat alól, de a helyzete biztosan nem oldódik meg. Orvos – Tóth Noémi klinikai szakpszichológus összefoglalta, milyen „látszatelőnnyel” jár az ítélkezés az ítéletalkotó számára. Számos illúziót elősegít, melyek mind arra szolgálnak, hogy „elfelejtsünk” foglalkozni a saját frusztrációinkkal.

A láthatatlanság illúziója

Amíg a másik személyre tereljük a témát, addig nem kell foglalkozni a saját hiányosságokkal, frusztrációkkal. Eltakarva ezzel a saját hibákat és elfogadhatatlanságunkat. 

A bátorság illúziója

Bátor vagyok, mert kimerem mondani a véleményem… Ez akár igaz is lehetne, ha kérte volna valaki, vagy lett volna támadási helyzet, ami védelmi funkciót követel. 

A felsőbbrendűség illúziója

Aki a másikat leértékeli, azt hiszi, hogy ezzel automatikusan a másik fölé kerekedik és javít a saját szubjektíven megélt rangsorbeli helyzetén. 

A tökéletesség illúziója

Aki nem képes elfogadni saját hibáit, indulatait, az kivetíti másokra a környezetében és ezzel próbálja elősegíteni saját lelkének könnyítését. 

A tévedhetetlenség illúziója

Az ítélkező általában kinyilatkoztat, tényeket közöl, amik nem hordozzák a tévedés lehetőségét. Aki pálcát tör a másik felett, az általában teljes meggyőződésből teszi, az sem zavarja, ha pusztán részinformációkon alapul az ítéletalkotása.

A józan ész illúziója

Az ítélkező úgy gondolja, az ember mindig birtokolja a higgadt, és racionális gondolkodás képességét, holott miközben ezt hirdeti, csökkenti félelmét a saját érzései erejével kapcsolatban. 

Szóval mielőtt az utcán sétálgatva épp készülnél megszólni valakit, vagy a délutáni teád mellé a szomszédod életét szánnád beszélgetési alapnak, hogy Te az ő dolgát is jobban tudod, gondold végig, miért is okoz neked örömet az, ha ítélkezel? Mi lehet az a valami, ami miatt magadat látod benne? Mi lehet az a tulajdonságod, félelmed, amit kivetítesz? Dolgozz magadon és egyre közelebb kerülsz majd a feltétel nélküli elfogadáshoz. Mert amíg magadat nem tudod tiszta szívből elfogadni és szeretni, addig másokat sem fogsz tudni igazán. Ha nagyon zavar valami egy másik emberben, szinte már irritál, gondolkodj el azon, milyen hasonló tulajdonsággal rendelkezel Te magad. Talán a kulcs közelebb van, mint gondolnád.

 

Felhasznált irodalom:

Mindennapi Pszichológia Magazin: lexikon

http://mipszi.hu/lexikon/projekcio

Orvos – Tóth Noémi (2016): Miért szeretünk ítélkezni mások felett? In: Mai Pszicho.

http://maipszicho.hu/2016/07/miert-szeretunk-itelkezni-egymas-felett/

Béndek Andrea