Előző cikkeimben már
írtam az életcélok jelentőségéről és hatásaikról a boldogság és az élettel való
elégedettség vonatkozásában. Beszéltem az elanyagiasodott társadalmunk és a
céljaink kapcsolatáról is. Éppen ezért ezeket a témákat most nem fejtem ki részletesebben,
a cikkeket itt találjátok:
Általános feltételezés a
személyiség- és egészségpszichológiában, „hogy
a célokat úgy határozhatjuk meg, mint jövőbeni állapotok mentális
reprezentációit, melyek a cselekvés szempontjából motivációs erővel
rendelkeznek, mivel irányítják a személy akaratlagos aktivitását.” (Martos,
2009a) Tehát a célok motivációs erővel mozgósítják az egyén külső és belső
erőforrásait, annak érdekében, hogy a megálmodott jövőkép megvalósulhasson. Így
hatással vannak a testi-lelki egészségre egyaránt.
A céloknak továbbá komoly
szerepe van a hiteles valamivé válásunkban is. De mit is jelent ez pontosan? Az
egzisztencialista gondolkodók szerint igen nagy felelősségünk van abban, hogy
azzá váljunk, akik valójában vagyunk. (valamivé válás hiteles módon) Van
azonban a stagnálásnak három olyan gátló lehetősége, mely megakadályozza az
egyént a hiteles valamivé válásában.
Katatón
állapot
A skizofrénia egyik
altípusa a katatón állapot, melynek legfőbb jellegzetessége az, hogy az ember
nem mozog. Az ilyen létállapotba került egyén egyáltalán nem halad a jövő felé.
Az embernek úgy tűnik, nincsenek ilyenkor a jövőre irányuló céljai és nincsen
motivációjuk arra, hogy a bennük rejlő potenciálokat kiaknázzák. Ettől
függetlenül nem valószínű, hogy elégedettek azzal, akik, mégsem tesznek semmit
a haladásuk érdekében. Marcia amerikai pszichológus (1993) ezt az állapotot identitásdiffúziónak
nevezi. A diffúz identitású emberek nem köteleződnek el semmi mellett, nem
foglalkoztatja őket, merre tartanak, csak lebegnek a jelenben és ˝ robognak a
semmi felé.˝ (Kasser, 2005; 266.p.) Ebből is jól kitűnik, hogy a céltalan
emberek kevésbé boldogok, mint motivált társaik. Továbbá azok az egyének az
életben is sikeresebbek, akik rendelkeznek személyes jelentőséget hordozó
célokkal.
Elkerülés
˝A stagnálás másik módja
a jövővel való kapcsolat elkerülése.˝ (Kasser, 2005; 266p.) Az elkerülő
személyiséget valójában nagyon is foglalkoztatja a jövő, de ő elsősorban egy
lehetséges és nem kívánatos, félelmetes jövőváltozatot szeretne elkerülni és
nem törekszik új, pozitív dolgok kialakítására. Ebben az esetben viszont az
egyén többet foglalkozik a negatív lehetőség, esemény elkerülésével, mint a
pozitív kialakításával, így általában negatív érzelmi állapotba jut és
rosszabbul fogja érezni magát.
Megszállottság
Megszállottság esetén az
egyén olyan célokba kapaszkodik, melyek nem megfelelőek az aktuális állapotot
tekintve. Nem képes az elengedésre és megszállottsága ˝rossz jövőbe zárja őt.˝
(Kasser, 2005; 267p.) Ez az állapot pedig könnyen okozhat depressziót. ˝Amely
az életbátorság összeomlása, cél-, értelem- és életerővesztés, amelyben múlttá
lesz a jövőnk.˝ (Bagdy, 2010; 63p.)
Valamivé
válás elidegenedett és hiteles módon
A célok megválasztása
nagyban befolyásolja, hogy hogyan sikerül a valamivé válásunk. Fontos, hogy a
személyiségünkkel kongruens, azaz hiteles célokat válasszunk. A célok pedig
akkor kongruensek, amikor az emberek érdeklődésük miatt és az azonosulás okánál
fogva követik őket. Továbbá akkor, amikor a személyes növekedés, az emberi
kapcsolatok és a közösséghez tartozás belső céljait követik. A külső célok,
mint a pénz, az imázs és a hírnév nem segítik elő a kongruenciát, azaz az
elidegenedett valamivé váláshoz vezethetnek. Az elidegenedettség jele az,
amikor a célt bevetített, úgy nevezett introjektált okok miatt követik (pl.:
szégyellném magamat, bűntudatom lenne), vagy külső okok miatt. (pl.: másoktól
várt jutalom, dicséret)
Korábbi vizsgálatok pedig
azt mutatták, hogy akik önmagukkal összhangban lévő célokat tűznek ki maguk
elé,
- ˝azok jobban érzik magukat;
- nagyobb erőfeszítést fejtenek ki a célok érdekében;
- és a célon alapuló tevékenységek napi szinten is jobban kielégítik a szükségleteiket.˝ (Kasser, 2005; 271p.)
„Az ember célja a boldogság, és a boldogságot
célok teremtésével és elérésével lehet megtalálni. A célok elérése pedig a
siker kulcsa.” (Nikodém Vanda)
Béndek Andrea
Felhasznált irodalom:
Bagdy Emőke, (2010):
Hogyan lehetnénk boldogabbak? Budapest: Kulcslyuk kiadó kft.
Martos T. (2009a): Célok,
tervek, törekvések. I. Elméleti megfontolások és alkalmazási lehetőségek.
Magyar Pszichológiai Szemle, 64: 337-358.
Tim Kasser, (2005): Az anyagiasság súlyos ára, Ursus Libris,
Budapest.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése