2015. november 4., szerda

A levendula szoba



Minden évben ellátogatunk egy wellness hotelbe a párommal, hogy magunk mögött hagyjuk a szürke, munkás hétköznapokat és feltöltődhessünk egy kicsit. Idén a Hotel Silvanust választottuk Visegrádon. Mesésen szép hely. A dolgozók pedig végtelenül kedvesek és segítőkészek. 
 
Érkezésünk délutánján bejártuk az egész szállodát. Megnéztük és kipróbáltuk a medencéket, a szaunát és a pihenő szobát is. Aznap délután találkoztam az illatos kamrával is, amit levendula szobának neveztem el. Őszinte leszek, nem igazán értettük, hogy miért jó órákat üldögélni odabent. Természetesen a tájékoztató táblán feltüntették, hogy a testi-lelki-szellemi feltöltődést és relaxációt szolgálja, de minket mégsem győzött meg. Másnap azonban fordult a kocka…
 
Forrás:http://www.hotelsilvanus.hu/visegrad/wellness/
Már érkezésünk napján gyengélkedett a párom. Sajnos a második nap reggelére igen rosszul érezte magát, így a szobában maradt aludni. Én pedig útnak indultam, hogy ismét meghódítsam a wellness részleget és egy belső meditatív kalandba kezdjek. Tartottam tőle, hogy hamar unatkozni fogok magamban, azonban egy olyan felfedezést tettem, amire egyáltalán nem számítottam.
Először fürödtem egy fél órát, majd amikor már kellően kiszívott a víz, úgy gondoltam körbenézek a szaunák környékén is. Beültem a sókamrába, szaunáztam, majd amikor már nem tudtam magammal mit kezdeni megpillantottam a levendula szobát. Úgy gondoltam egy próbát mégis csak megér a dolog. 

Beléptem és abban a pillanatban teljesen más megvilágításban szemléltem a kamrát. A félhomályban halk meditációs zene szólt. A falon körben szárított levendula és gyógynövény kötegek lógtak. A szoba közepén egy hatalmas párologtató tál állt, amely piros hangulatvilágítással volt megvilágítva. Akkor, abban a pillanatban teljesen elkápráztatott. Megnyíltam a szoba szépsége előtt. Lefeküdtem a padra és szépen lassan átvettem a szoba ritmusát. Szinte eggyé váltunk. Meditálni kezdtem. Tágult körülöttem a tér és már nem csak a szoba, hanem az egész univerzum lélegzetét éreztem. Egy kicsit sikerült eggyé válnom a világmindenséggel. Hirtelen érzelmek törtek elő belőlem és kicsordultak az első könnycseppek is. A boldogság és a felszabadultság könnyei voltak ezek. Megkönnyebbültem. Régóta meditálok már, de ez teljesen más érzés volt. Megállt az idő és átjárta az egész testemet a pozitív energia. Úgy éreztem, minden, amit kitűztem magam elé, csak egy karnyújtásnyira áll tőlem. A segítséget hozzá pedig ott, abban az egy órában biztos vagyok benne, hogy megkaptam.
 
Forrás:http://www.hotelsilvanus.hu/visegrad/wellness/
Több mint egy órát töltöttem a szobában. Fel sem tűnt, repült az idő. Az emberek pedig csak jöttek, mentek az ajtó előtt és eszük ágába sem jutott bejönni az illatos kamrába. Ugyan úgy elhaladtak előtte, mint mi a párommal az előző délutánon…


„Sokkal izgalmasabban fest a világ, ha nem csak arra figyelünk, ami a szemünk előtt van, hanem arra is, ami nem látható.”
(Giulia Enders)




Béndek Andrea

2 megjegyzés:

  1. Sajnos, az átlagos emberek (jórészt) csak kevéssé fogékonyak az ilyen "apró csodákra"! Még akkor sem evidens számu(n)kra, ha már egyébként is a szállóban időzünk/-nek pár napig....

    VálaszTörlés
  2. Ez valóban így van. De reméljük a közeljövőben szépen lassan megváltozik az emberek hozzáállása és kollektívan haladhatunk majd tovább a pozitív életörömök útján! :) Hiszen minden egyes ember pozitív irányú változása hatással van a "közös életünkre".

    VálaszTörlés